Az Operaház fantomja Prológus Árverési kikiáltó Elkelt! Következik a 665-ös tétel. Hölgyeim és Uraim, egy zenélő doboz, az Operaház kicsinyített mása. Ezt a tárgyat, Hölgyeim és Uraim, a színház alatti csatornában találták és még működőképes. Kérem tekintsék meg! Kezdhetjük talán 20 frankról! Oh, csak bátran Hölgyeim és Uraim, akkor talán 15 frank. 15 frank! Köszönöm Uram. Igen, 20 attól az Úrtól, nagyon köszönöm. GIRY 25! Árverési kikiáltó 25 frank, nagyon köszönöm Madame Giry! 25 először, 25 másodszor! 30 frank! 30 először, 30 másodszor, 30 frank harmadszor! Elkelt, Monsieur de Vicomte, az öné! Újabb hálás köszönet! RAUL Szinte remekmű, az ám! Milyen szép, ahogy Cristine mondta rég. Ő sokszor emlegette nemes borítását, ravasz kis szerkezetét. Ha mi már nem leszünk, akkor is játszik még! Árverési kikiáltó Következik a 666-os tétel. Egy csillár a múlt századból. Önök közöl néhányan talán emlékeznek az Operaház Fantomjának rejtélyes históriájára. Erre a rejtélyre azóta sem találtak magyarázatot. Tudomásunk szerint, Hölgyeim és Uraim, ez a csillár volt ama nevezetes katasztrófa főszereplője. Műhelyünkben megjavítattuk és részben felszereltük néhány elektromos égővel, hogy képet kapjunk róla, milyen volt fénykorában. Talán elijeszthetjük a múlt sötét árnyait egy kis világossággal! Uraim! Nyitány CARLOTTA (ELISSA) Nézd e trófeát! Megmentőnk a zsarnok Rómát így fogja eltiporni majd! KÓRUS Most hordozza szent elefánt, kit félve reszket Róma. Menekül ki merre lát, itt jön ő. Hannibál győz! CARLOTTA (ELISSA) Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán. Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám. Hogyha majd egészen távol jársz, s a szíved máshoz húz is tán... MEG Ez ő! TÁNCOSLÁNYOK A Fantom újra itt jár! KÓRUS Itt van közöttünk a rém! Ez ő! A Fantom újra itt jár! Itt van közöttünk a szörny! ANDRÉ Szedjék össze magukat, ha kérhetem! FIRMIN Signora, kérem! ANDRÉ Signora, ilyesmi előfordul. CARLOTTA Ilyesmi előfordul? Hát amíg nem tesznek róla, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő, addig én sem fogok itt előfordulni! FIRMIN Most mit tegyünk? MEG Christine Daae el tudná énekelni, uram. FIRMIN A kóristalány? GIRY Engedjék meg, hogy énekeljen önöknek, uraim. Nagyon jó mestere van. ANDRÉ Hát jó, tessék. Gondolj rám CHRISTINE Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán. Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám. Hogyha majd egészen távol jársz, a szíved máshoz húz is tán, kérlek, ne feledj el végleg, gondolj néha rám. Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem, ezt te sem ígérted nekem. Mégis őrizz meg egy képet bent a szívedben. Szép volt, boldog volt egy forró nyár, de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár. Gondolj rám, képzelj el engem, ki megbékélten él, és megpróbál feledni téged, jobbat nem remél. Gondolj rám, akkor is gondolj rám, ha ezer év is rég elszállt. Tudd, hogy soha nem volt perc, míg nem gondoltam rád. RAOUL Lehet ez? Igen, ez Christine! Bravó! Bravó! Régen volt, Istenem, milyen rég, hisz nem is emlékezhet rám. Bennem mégis tisztán él, az a bájos ifjú lány. CHRISTINE Sose bánd, hogy elhull a virág, hisz ez a sors könyvében áll. Látod, én csak ennyit kérek: Emlékezz majd rám! Angyali hang FANTOM Bravi, Bravi, Bravissimi! MEG Nagyszerű volt! Ezt hogy csináltad? Titkaid bár tudnám! Senkisem hallott ennél szebbet! Mondd, kitől vettél leckét? CHRISTINE Apám egy angyalról mesélt, Várom, hogy eljöjjön rég. Éreztem éneklés közben, Most is érzem még. Itt van, és mégsem érhetsz hozzá, Láthatatlan szellem. Itt van, és szólít édes hangján, Nem hagy el már többé. MEG Christine, ez képzelgés pusztán, Lázálom csak, semmi más. Minden, mit mondasz, kész rejtély, Félek, máshol jársz... CHRISTINE Angyali hang, ki dallal őrzöl, Énreám szórj dicsfényt! MEG Miféle angyal ez? CHRISTINE és MEG Angyali hang, hadd lássam arcod! Titkos és szép angyal! CHRISTINE Itt érzem most is őt! MEG Te reszketsz is! CHRISTINE Itt van köztünk. MEG Az arcod falhehér! CHRISTINE Ez megrémít! MEG Nem kell félned. Kicsi Lotte... / A tükör RAOUL Kicsi Lotte, tűnődik folyton... CHRISTINE Erre is emlékszel...? RAOUL Kicsi Lotte, mit kérnél inkább? Egy babát... CHRISTINE és RAOUL ...vagy cipőt... ...vagy mást? CHRISTINE Vagy egy szép kis ruhát? RAOUL Azok a piknikek a padláson. ...Csokoládét? CHRISTINE A papa hegedült. RAOUL És mi rejtelmes északi legendákat olvastunk egymásnak. CHRISTINE "Kedvencem mégis - Lotte szólt - Ha álmomban süt rám a Hold, És egy angyali hang itt benn dúdol egy dalt. CHRISTINE és RAOUL ...Az angyali hang itt benn dúdol egy dalt." FANTOM Ostoba sznob! Nem érted rajong. Őt csak a fény vonzza! Szemtelen szájhős! Ma itt én győztem! Nem vehet el tőlem. CHRISTINE Hallom a hangod, furcsa angyal. Hallgatok rád, szólíts! Gyenge volt lelkem, nézd el, kérlek! Lépj elő hát, Mester! FANTOM Hízelgő gyermek, lásd tisztán A titkot, mi homályban tart! Pillants a tükrödbe, Christine, És ott rám lelsz majd! CHRISTINE Angyali hang, hát látlak végre! Énreám szórj dicsfényt! Angyali hang, ki dallal őrzöl, Lépj elő, furcsa angyal! FANTOM Itt van az angyal, kit vártál, Tőlem ne félj, érj csak hozzám! RAOUL Mi ez a hang? Ki az? Ki van bent? FANTOM Itt van az angyal, kit vártál, Tőlem ne félj, érj csak hozzám! RAOUL Christine! Christine! Angyal! Az Operaház fantomja CHRISTINE Álmomban megjelent egy furcsa árny. Hallottam énekét, hívó szavát. Tán most is álmodom, mert érzem én, a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él. FANTOM Jöjj hát és énekelj, így kell legyen! Énhozzám tartozol, egy vagy velem. Nem küzdhetsz ellenem, mert hív az éj. A Fantom, ez a titokzatos lény rég benned él. CHRISTINE Ki arcod látta már, fél, míg csak él. Álarcod én leszek... FANTOM És hangod én! CHRISTINE és a FANTOM Lelkeddel egybeforr és szárnyra kél a Fantom, ez a titokzatos lény CHRISTINE / FANTOM Rég bennem él. / Rég benned él. KÓRUS (színpadon kívül) Vigyázz! A Fantom újra itt jár! Fuss hát! A Fantom újra itt jár! FANTOM Tudtad, hogy színigaz, mit álmodtál. Eljő egy éjszakán... CHRISTINE És rám talál. CHRISTINE és a FANTOM Sejtelmes látomás, kit rejt a mély, A Fantom, ez a titokzatos lény CHRISTINE / FANTOM Rég bennem él. / Rég benned él. FANTOM Énekelj! Énekelj, Ó, angyala a Zenémnek! CHRISTINE Itt él, rég bennem él a Fantom. Ah... FANTOM Énekelj! CHRISTINE Ah... FANTOM Még énekelj! CHRISTINE Ah... Ah... FANTOM Énekelj! Angyal! CHRISTINE AH... FANTOM Még! Énekelj! CHRISTINE AH FANTOM Énekelj! Énekelj nekem! CHRISTINE AH FANTOM Itt vagy nálam, Hol a muzsika trónja áll, Ez a hely, mely a zenének épült, Egy szentély, oltár. Szent cél vár rád, Azért jöttél, hogy beteljesítsd. Hangod hallani elég volt egyszer, Már tudtam, hogy zenémnek te adhatsz testet. S most itt vagy, hogy szolgálj! Az éj zenéje Árnyék száll ránk, vaksötét az éjjel, eltölt mégis százezernyi képpel. Képzeleted felgyúl és új utakra indul... Selymes, gyengéd, éjjel minden lágyabb. Érezd! Kérdezd! Sejti minden vágyad. Nappal nincs varázs, fordulj el tõle, hogy lásd, hideg fényében a lélek nem zenél. De bûvös hangján szól hozzád az éj. Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz! Semmivé lesz, mi önmagadba zárt. Indulj hát, és a lelked égig száll... Ahol most jársz, még soha nem jártál. Tisztán, halkan megszólít az éjjel. Hallgasd! Érezd! Átfog biztos kézzel. Tompa félhomály lágyan bûvkörébe zár. Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély. Most bársony hangján szól hozzád az éj. Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most! Többé már semmi nem lesz az, mi volt! Lelked mélyén egy hang sürgetve szól... Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol! Kábít, csábít vonzó, édes mámor. Ízlelj, álmodj földöntúli álmot! Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad, titkos erõt ad, hogy senkitõl se félj. Az én zenémmel szól hozzád az éj. Énekelj, s a mûvem szárnyra kél! Segíts, akkor megszólal az éj! Most már rémlik CHRISTINE Most már rémlik, volt egy tó... Sima tükrén sűrű, örvénylő köd. Körben mécseslángok százával, És volt egy csónak is... A csónakban egy férfi ült. Ki ez a rejtelmes árnyék? Tudnom kell, kit rejt a maszk! FANTOM Pusztulj! Álnok kis vipera, Hitvány, aljas kis démon! Ezt akartad látni talán? Bűnhődj, te hazug, kétszínű kígyó! Nem leszel szabad! Rabom leszel már ezután! Pusztulj! Bűnhődj! Nem gondoltad volna! Látom, felfordult a gyomrod. Nem bírsz rám nézni, förtelmes korcsra, Ki poklot jár, de álmában mennybe vágyik. Álmában... Álmában... Ám, Christine... Most még félsz, de később Sokkal többet látsz majd bennem Ocsmány szörnynél, ki oszlásnak indult, Oly szánalmas, és még így is szépségről mer Álmodni... Álmodni... Ó, Christine... Jöjj, most felmegyünk, Az a két bolond igazgató már hiányol. Ördögi lasszó BOUQUET A bőre pergamenpapír, Az orra helyén nem látsz mást, csak puszta űrt. Ha nem vagy elég óvatos, Ördögi lasszójával másvilágra küld. GIRY Félek, későn jössz majd rá, Bölcsebb, hogyha erről szót sem beszélsz. Joseph Bouquet, tartsd a szád, Ő egy pillantással gyilkolni kész! Vén hibbant, pórul jár? RAOUL Uraim, nyugodjanak meg és foglalják el a helyüket! Én addig átmegyek az ötös páholyba. ANDRÉ Bizonyos abban, Monsieur, hogy helyesen teszi? RAOUL Kedves Monsieur André! Szemmel láthatólag nincs is máshol üres hely, mint az ötös páholyban... CARLOTTA (GRÓFNÉ) Serafino! Nem kell ez álca rád! Egy szót sem szólhatsz! Hát csókra nyújtsd a szádat inkább! Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha (stb.) Jobb egy lázas, mint egy "házastársas" nász! CARLOTTA (GRÓFNÉ) ÉS A KÓRUS Vén hibbant, mit sem sejt! Ha, ha, ha (stb.) Ó, ha tudná, háza mennyi titkot rejt! FANTOM Az ötös páholy üres legyen! Ezt parancsoltam! CHRISTINE Ez ő! Tudom, ez ő! CARLOTTA A te szereped néma, te kis béka! FANTOM Béka, Madame? Talán inkább ön a béka! CARLOTTA (GRÓFNÉ) Serafino! Nem kell ez álca rád! Egy szót sem szólhatsz, hát csókra nyújtsd a... Brekk! CARLOTTA (GRÓFNÉ) Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha, ha, ha! Brekk, brekk, brekk... CARLOTTA Non posso piu... Nem tudom folytatni... Nem tudok énekelni... Nem tudok énekelni! FIRMIN Hölgyeim és uraim, a bocsánatukért esedezünk! Az előadást tíz percen belül folytatjuk, amikor is Christine Daae kisasszony veszi át a grófnő szerepét. CHRISTINE Raoul! RAOUL Nyugodj meg, Christine! Veled vagyok! ANDRÉ Hölgyeim és uraim! Addig is ajánljuk figyelmükbe a balettot az opera harmadik felvonásából! Maestro! Előre hozzuk a balettot! A balettot! Most! CHRISTINE Raoul! Raoul! RAOUL Christine, gyere velem! CHRISTINE Menjünk fel a tetőre! Ott biztonságban leszünk! FIRMIN Hölgyeim és uraim! Kérem, maradjanak a helyükön! Őrizzék meg a nyugalmukat! Csak egy kis baleset történt! Egy egyszerű baleset... Miért hoztál fel ide? RAOUL Miért hoztál fel ide? CHRISTINE Veszélyben voltunk! RAOUL Ránk várnak lenn! CHRISTINE A Fantom! Ott könnyen megtalál! RAOUL Christine, ezt ne mondd! CHRISTINE Végez velem! RAOUL Ne gondolj erre! CHRISTINE Vérszomjas gyilkos! Nem fél senkitől. RAOUL Lázálom! El fog tűnni! CHRISTINE Az Operaház Fantomja ha kell, hát újra öl! RAOUL Hidd el, hogy ez az egész csak mese, mert nincs, nem létezik a Fantom! CHRISTINE Ember vagy állat ez? Gyilkol, ha kell! RAOUL Ember vagy állat ez? Piszkos kis árny! CHRISTINE Mindenhol megtalál! Hogy bújjak el? RAOUL Törvényen kívül áll, úgy véli tán! KETTEN Sejtelmes látomás, kit rejt a mély. A Fantom, ez a titokzatos lény CHRISTINE rég bennem él. RAOUL rég benned él. Ne félj! Csak képzelgés a Fantom! CHRISTINE Raoul, ott jártam! Nála jártam, a rejtekén, ahol minden kis fényt lassan elnyel a mélység... mélység... Raoul, én láttam! Még az arcát is láttam én! Bárcsak feledni tudnám, de nem megy, mert formátlan, borzalmas arc, amit elrejt a mélység... mélység... Ám ha szólt, mégis átjárt ez a fénylő hang, aztán szárnyára vett egy bűvös dal, bennem zengett, s a lelkem égig szállt! Ilyet még soha nem hallottam tán. RAOUL Amit hallottál, álom volt csupán! CHRISTINE De milyen más, amit két szemében látsz... Csak fájdalom, esdeklés és rajongás. RAOUL Christine! Christine! FANTOM (nem látjuk) Christine! CHRISTINE Mi volt ez? Ennyit kérek én Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív! Ne félj, nem bánthat senki! Jöjj hozzám megpihenni! Rémült órák könnyét én felszárítom mind. Ne félj, melletted állok, csak egy szavadra várok! Nézz rám mindig ilyen égõ szemmel! Érzem, nem hagysz többé egyedül. Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek! Ölelj át, és múlik már az éj! Csak ennyit kérek én. Oltalmazlak mától, nincs több rettegés. Nincs több lidérces álom a két karom ha átfon. Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék! És még az kell, hogy itt légy, hogy elbújtass és megvédj. Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek! Mától nem bánt többé a magány. Szólíts kedvesednek most és mindig! Ezután már mindig légy enyém Christine, csak ennyit kérek én! Válassz társadnak míg élsz, s míg élek! Hívj, s én nem hagylak el soha már! Írd át lángbetûkkel sorsom könyvét! Mondd, hogy szeretsz! Ez nem nehéz! Szeress, csak ennyit kérek én! Ezután már mindig légy enyém! Szeress, csak ennyit kérek én! Fantom Tőlem kaptál szárnyat, Emlékezz csak rá! És most ez rá a válasz, Hogy elárulsz és megcsalsz. Ő se tudna rólad, Ha nem fedezlek fel. Christine... Christine... Christine és Raoul Válassz társadnak míg élsz, s míg élek És én nem hagylak el soha már! Szólíts kedvesednek most és mindig! Fantom Amíg élsz, a bosszúm elkísér! Szenvedj, csak ezt kívánom én! Maszkabál Maszkabál! Papír álarc, kavalkád. Maszkabál! Arcod rejtsd el, így senki rád nem ismer. Maszkabál! Ahány álca, annyi máz. Maszkabál! Száz és száz színes arc, egyforma nincsen. Mályva ez, ott az rőt, vérszívó, szörnyszülött, zöld és kék, szűz és pap, vörös szarv, rémalak. Álarc! Fordulj meg! Amit látsz, míg e szédület tart, nem evilági faj. Aranyszem, gólyacsőr, királynő, toronyőr, ruhaszél kanyarog, bús és víg alakok... Álarc! Talán ismerem őt! Ez a hang... Ez a száj... Ez a szem... Ki van a maszk mögött? Maszkabál! Viasz sárga, pimasz kék... Maszkabál! Élvezd hát, amíg elborít a látvány! Maszkabál! Szemek villannak feléd. Maszkabál! Állsz a mámorok tengerében kábán. Maszkabál! Ravasz mosoly, hamis száj. Maszkabál! Bárki rászed, és könnyű szárnyon elszáll. Maszkabál! Sanda szatír, vén király. Maszkabál! Bújj csak bárhova, elkísér egy szempár. Döbbenet Firmin Döbbenet, ami történt Azt mondja döbbenet Hol a művésznő? Hol lehet, csupa kérdőjel Ez a furcsa ügy, Szinte rémisztő Rosszul állunk, úgy látom Elfogy minden szopránom Egy kis haszna mégis van Pénzhegy áll a kasszában Mialatt az egyik felmond Megszökik a másik nő Kínos meglepetés, De a feltűnés Jól tejel Az ördög vigye glukot Már is ugrott, mert a botrány itt a fő André Förtelem, amit művelnek! Ez egy förtelem! Firmin André, higgadj le Ez a hírverés Zsebünk hizlalja Ingyen, hírverés André De ki megy színpadra? Firmin Rég álltak sorban több százan Nézd, de furcsa postánk van André Jó André milyen pompás este Szép sikere van Christine-nek Sokan nem siratták ugye Carlottát Apropó, a kórus elég ügyes Viszont üres ugrabugrálás a tánc Firmin Jó Firmin csak egy röpke kérdés A fizetésem hol késik? Bosszantó igazán Postafordultán küldje el Imádkozni kezdhet Hogyha nem tesz mindent Parancsom szerint! André és Firmin Akárki is küldte ezt itt Nem hiszem, hogy normális Aláírás: OF. Ki az ördög ez? Szellemes, az Operaház Fantomja Ez dirigálni akar Kicsit zavar ez a bugris És még pénzt is várna érte Elég érdekes egy szellemtől Ez egyszerűen csak egy eszelős! Látjuk-e még egymást Nékem volt a legjobb apám, nem csak szülő, tanár. Társ voltál, jó testvér, barát. Elrabolt a halál. Látjuk-e még egymást valahol? Megölelsz-e úgy, mint rég? Álmomban szólsz, hozzám hajolsz. Bár föl se ébrednék! Látjuk-e még egymást valahol? Minek ilyet kérdeznem? Nincs rá remény, de úgy szeretném, ha itt lennél velem! Három év. A gyász oly nehéz. Hozzád fűzött minden. Nélküled és mégis veled. Három évig hittem... Kísért a múlt, hosszúra nyúlt, segíts, hogy múljon el! Látni fogjuk egymást valahol, és a szívem nyugtot lel. Adj most erőt! Itt az idő, kezemet engedd el! Nincs több egyedül töltött fájó év! Nincs több keserű könny és töprengés! Ugye válnunk kell? Mondd, hogy válnunk kell! Elveszett gyermek FANTOM Elveszett gyermek, árva lélek túl soká volt távol! CHRISTINE Jó apám, angyal, Fantom, barát! Szólj, melyik vagy, mondd hát! Ismerős hang... Oly lágy és sóvár... Szólj, beszélj még, Angyal! FANTOM Feledni tudtat az angyalt? FANTOM Elrabolt tőlem a világ! Fullasztó börtönbe zárt. RAOUL Ismét megszerzi őt! Ismét csapdába csalja! CHRISTINE Bárhogy is tiltotta elmém, lelkem nálad járt! FANTOM Bárhogy volt, lelked nálam járt! RAOUL Csapdát állít az angyal. FANTOM Angyali Hang, oly hűtlen voltál! Vissza kell térj hozzám! Angyali Hang, légy újra múzsám! Jöjj velem, szép Angyal! CHRISTINE Angyali Hang, oly hűtlen voltam! Vissza kell térjek hozzád! Angyali Hang, légy újra múzsám! Jöjj elém, szép Angyal! RAOUL Angyal vagy démon? Bekeríti őt! El kell vinnem innét! Ki ez hát? Szörny vagy ember? Torz vagy egy szép angyal? FANTOM Itt van az Angyal, kit vártál! Angyali Hang, indulj hozzám! Itt van az Angyal, kit vártál! Angyali Hang, indulj hozzám! RAOUL Christine! Christine, hallgass rám! Ez az ember... ez a lény nem az apád! Christine! Az Isten szerelmére kérem, engedje el! Engedje el, kérem! Christine! CHRISTINE Raoul! FANTOM Bravó, Monsieur! Igazán hősies! RAOUL Újabb trükkök, Monsieur? FANTOM Lássuk, Monsieur, meddig merészkedik? RAOUL Újabb szemfényvesztés? Újabb erőszak? CHRISTINE Raoul, ne! FANTOM Ez az, Monsieur! Csak így tovább! RAOUL Soha nem kapja meg a szerelmét! Soha nem lesz a magáé! FANTOM Jöjjön csak, Monsieur, csak jöjjön, ne álljon meg! Itt vagyok! Itt a Halál Angyala! RAOUL Christine, gyerünk! FANTOM Hát legyen! Háborút akartok? Hát legyen! Megkapjátok mindketten! KÓRUS Várja kancáját a mén. Itt az úré minden hús. Majd az oltár közepén áldozati bárányt nyúz. CARLOTTA, KÓRUS Készülj, lányka, mert az úr a sok elcsent morzsáért végül súlyos árat kér ágya gyűrött párnáján. Hozd a sültet, hozd a lányt! Tégy, amit jó gazdád kér, és ha mindent felszolgálsz, Don Juan ismét célhoz ér. PIANGI (DON JUAN) Passarino, hű szolgám, hogy szól tervünk, halljam hát! PASSARINO Egymás bőrét vesszük fel, én urat játszom, ön szolgát. PIANGI (DON JUAN) Őelőle elrejtetted az arcod eddig még. Azt hiszi, hogy véled élvezi házam bőségét. Lakmározni kezdünk majd, megdézsmálva jószágom. Lassacskán a félénkség elfoszlik, mint rossz álom. PASSARINO Akkor jövök én mint ön, ajtót csapva, hogy csak reng. PIANGI (DON JUAN) Én meg szólok: "Bújjunk el! Gyorsan, drágám! Hol? Hát bent!" PASSARINO Lányka, sajnos buknod kell! PIANGI (DON JUAN) Fogd a kardom! Öltözz át! Győzelem vár ránk! De persze csak ha nem nevetjük el! CHRISTINE (AMINTA) Lelkében csillogó álmokkal jő, szívében semmi más, csak boldogság. PASSARINO Gazdám? FANTOM (DON JUAN) Passarino, elmehetsz, mert a csapdám kész és a zsákmányra vár... Túl késő FANTOM (DON JUAN) Itt vagy nálam. Ide hozott egy titkos vágy. Az a vágy, ami szunnyadt a lelkedben mélyen... Mélyen... Nincs más célod, mint hogy itt töltsd az éjszakát. Lelked mélyén már sejtetted régen, hogy csábító tervemnek nem állhatsz ellen. Hát itt vagy most nálam, és nincs visszalépés. Ez döntés. Kész döntés. Túl késő, hogy visszalépj a játszma eldőlt És régen távol jár a józanság Túl késő, hogy visszatérj Megszűnik minden, mi fontos volt s helyébe lép a vágy Vérünk vad száguldásba kezd, és minden perc mámort ígér Eltölt egy forró, édes érzés Túl késő, hogy visszanéz, hiába minden A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt, Hogy visszafordulj túl késő CHRISTINE Itt volnánk hát, a szavak ideje most lejárt Többet mond minden szónál, ha rám nézel Némán... Némán... Eljött végre a perc, mire szívünk várt Mit a képzelet sejteni engedett: Egymásba olvadó két forró test Hát most itt vagyok veled és nincs már visszaút Ez már döntés Kész döntés Túl a végső fordulón A szégyen elszáll És pusztító vad szenvedély tör ránk Túl azon, mi rossz s mi jó Csak az a kérdés, hogy meddig tart Míg fellobban a láng Hol harsan fel a hívó jel Mikor lesz teljessé a tűz, Mely egymás karjaiba űz majd KETTEN Túl késő, hogy visszanézz Átkelsz a hídon, S az lángol már a mélység szédítő Hogy visszafordulj Túl késő FANTOM Válassz társadak míg élsz s míg élek Kérlek ments meg, úgy fáj a magány Szólíts kedvesednek most és mindig Ezután már mindig légy enyém Christine, csak ennyit kérek... El kell kapni őt Kórus Most el kell kapni őt Nincs irgalom Fantom Vidd őt innen Christine és vissza se nézz Kórus: Ki ez a vérszomjas lény Jobbat nem érdemel Pusztuljon el Fantom: Hagyatok itt És tűnjetek el Menjetek gyorsan Ott a csónak vigyétek Menjetek már Kórus Rettegtünk évekig Ebből elég Fantom És felejtsétek el Amit láttatok Menjetek Kórus A Fantom ez a gyűlöletes lény Meghal ma még Fantom Vigyázz Mit állsz Mit álltok még itt? Fantom: Maszkabál! Papír álarc, kavalkád Maszkabál Arcod rejtsd el És senki rád nem ismer Szeretlek Christine Christine Válassz társadnak Míg élsz, s míg élek Hívj és én nem hagylak el Soha már Christine és Raoul Szólíts kedvesednek Most és mindig Fantom Amíg élsz A hangom elkísér Rám nem vár más Csak szótlan néma lét...